Ha a kockázatokat egymástól elkülönítve próbáljuk kezelni és nem vesszük figyelembe azok egymásra való hatását, akkor egy egyszerű matematikai alaptétel bizonyosságát erősítjük: ha egy szorzat bármely eleme nulla...
Informatikai cég vezetőjeként az lenne a természetes, ha az IT kockázatok kérdéskörét kezdeném hosszasan boncolgatni, mellyel valószínűleg sokaknál erős álmosságot idéznék elő.
Ehelyett inkább azzal próbálkozom, hogy általánosságban a cég működését távolabbról szemlélve, azt a működési kockázatok szempontjából tegyem elemzés tárgyává.
Természetesen ez egy nagyon összetett problémakör, melyről komoly szakirodalom áll rendelkezésre, ezért egy egészen speciális területre koncentrálnék, melyhez azonban vissza kell nyúljak a múltamba, amikor még befektetési alapok és a tőzsde környékén tevékenykedtem.
Pénz és tőkepiaci botrányok I.
Nick Leeson és a Barings Bank
A pénz és tőkepiacok elmúlt 10-15 esztendeje hangos volt a brókerbotrányoktól. Talán az egyik legemlékezetesebb csalássorozat a Nick Leeson londoni bróker nevéhez kapcsolódó ügy volt, mely a Barings Bank csődbe menetelét okozta.
A bróker a bank vagyonát túlzott kockázatvállalás mellett fektette be a szingapúri tőzsdén. A piac hosszabb távú stabilitására játszott, nem számolt azonban egy esetleges negatív hatású esemény bekövetkezésére, ami persze nem maradt el.
A kobei földrengés alapjaiban döntötte össze a japán részvénypiacot, ezzel Leeson stratégiáját és a Barings Bankot. A kockázatos derivatív ügyletek eredménye közel 1 milliárd dollár volt mely gyakorlatilag nullázta a Barings Bank tőkéjét.
A felügyeleti vizsgálatok azt állapították meg, hogy a visszaéléseket a bank belső ellenőrzési rendszerének ki kellett volna mutatnia. Vajon ez miért nem történt meg? Biztos, hogy ebben az ügyben csak a "sztárbróker" a felelős? A Barings Bank vezetői biztos, hogy a "jó gazda gondosságával" tették, amit tenniük kellett?
Nem elég egy prudens működést biztosító ellenőrzési rendszer megalkotása, azt hatékonyan működtetni is kell.
A hazai értékpapírpiacok is bővelkedtek hasonló példákban. Nézzünk meg közülük néhányat:
Pénz és tőkepiaci botrányok II.
Legindi - Hárskúti ügy
1998-ban a fent említett brókerek összejátszásának eredményeként a CA-IB brókercégnek igen jelentős veszteségeket kellett elkönyvelnie.
A pénzügyi machináció eszközei - a Leeson ügyhöz hasonlóan - derivatív termékek, jelen esetben határidős devizaügyletek voltak. A CA-IB-t ért veszteség peres eljárást követően megtérült, a vétkesek egy része pedig bíróságon felelt tetteiért.
Pénz és tőkepiaci botrányok III.
Kulcsár ügy
Napjainkban a befektetési piac hangulatát a köztudatba Kulcsárügyként beivódott botránysorozat borzolja.
Az ügy központi figurája és közreműködő társai 10-12 milliárd forinttal rövidítették meg a K&H Equities ügyfeleit. Az ügy jelen pillanatban bírósági szakaszban van. Nem célom elméletek felállítása, de azt feltételezhetjük, hogy az előző esetekhez hasonlóan a prudens, bankszerű működés elvei, a szabályok betartása, illetve a folyamatokba épített ellenőrzés menetének valahol sérülnie kellett.
Az előbbiekben csak néhány közismert esetet említettem, de számos más, talán csak kisebb publicitást kapott, de hasonló súlyú esetet sorolhatnánk fel.
Nem célom azonban az olvasók között található potenciális befektetők elriasztása. Meg kell említenem, hogy a jogalkotók, felügyeleti szervek és befektetési szféra szereplői egyaránt nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt években a pénz és tőkepiacok tisztaságának biztosítása érdekében.
Több lépcsős kockázatkezelés
Egy korábbi hírlevélben a humán kockázatokról és azok kezeléséről olvashattunk. Az ott bemutatott eszközrendszer alkalmazásával bizonyára kiszűrhetők a potenciális munkavállalók közül azoknak egy része, akik erkölcsileg, mentálisan veszélyeket hordoznak a cég számára. A kockázatok azonban csak csökkenthetők, teljes egészében nem szűrhetők ki.
Visszatérve a tőzsde parkettjére, itt könnyű megrészegülni, elveszíteni az önkontrollt. A 90-es évek végén, különösen az orosz válság hatására számos befektetési cég került abba a helyzetbe, hogy brókereik határidős piacokon történő túlzott kockázatvállalásai miatt - jó ügyfélkapcsolataik megőrzése érdekében - zsebbe kellett nyúlniuk.
A brókerek sokáig bízva a trendfordulóban újabb és újabb határidős pozíciók nyitásával igyekeztek előremenekülni. A kereskedők tevékenységének szabályozása azonban nem volt megfelelően kontrollálva, a kockázatok mérése nem működött, a brókerek túlzott hatáskörrel rendelkeztek. Így ez a folyamat egy végeláthatatlan spirállá vált, mely csak kényszerlikvidációval és hatalmas veszteségekkel végződhetett.
Ezek az ügyek nem kaptak akkora nyilvánosságot, mint a Legindi - Hárskúti ügy, és valószínűleg büntetőjogi kategóriába sem tartoztak, ugyanakkor kártékony hatásuk legalább akkora volt.
Akár szándékos, akár jóhiszemű eseteket vizsgálunk, elmondhatjuk, hogy a működési kockázatok kezelése, a folyamatokba épített ellenőrzés egyik esetben sem volt megfelelő.
Úgy gondolom, hogy ebben a krízis szituációban nagyon sok, egyébként a humán kockázati elvárásoknak megfelelő bróker szintén elbukott volna.
Tanulság az, hogy egyetlen egy befektetési cég (és természetesen a gazdaság egyéb területén működő cég) sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy üzleti folyamatai védtelenek legyenek a kritikus helyzetekben megnyilvánuló kitervelt, illetve a kialakult helyzetet csak leplező machinációkkal, összejátszásokkal szemben.
Bár az előzőekben a működési kockázatok egy konkrét megnyilvánulására próbáltam szemléletes példát hozni, azért általánosan is megfogalmazhatunk követelményeket és feladatokat, melyeket betartva és elvégezve a cégünk által futott kockázat minimalizálható.
- A cég kockázatait komplexitásában vizsgáljuk, az egyes kockázati tényezők egymásra hatását is figyelembe véve.
- Az egyes kockázatkezelési technikákat tudatosan, rendszerben kezelve, egymásra építve alkalmazzuk. (Pl.: Ha a humán kockázatokat úgy gondoljuk, hogy kiszűrtük, azért ne legyünk biztosak abban, hogy egy rendkívüli helyzet nem húzza keresztül számításainkat. Üzleti folyamatainkban az ellenőrzés rendszerét készítsük fel erre az eshetőségre is.)
A folyamatokba épített ellenőrzés rendszerét nem elég kitalálni, azt alkalmazni és folyamatosan aktualizálni is kell a valós üzleti folyamatok változásának függvényében.
Kit hívhatunk segítségül?
Természetesen az informatikát. Bár a cikk elején azt ígértem, hogy száraz informatikai megközelítéssel nem álmosítom az olvasót, azonban egy bekezdést mégis szentelek a működési kockázatok kezelésének informatikai aspektusára.
Az informatika nem mindenható, de egyik alkalmas eszköze a kockázatkezelésnek. A fent részletezett botrányok egy része véleményem szerint elkerülhető lett volna abban az esetben, amennyiben a befektetési tevékenység lebonyolítására a belső folyamatokhoz és ellenőrzési szisztémához igazított, megfelelő limitrendszert alkalmazó, zárt és manipulálhatatlan informatikai rendszereket alkalmaztak volna, illetve az erre épülő kontrolling rendszer is megfelelően ellátta volna funkcióját.
Érdemes átgondolni, hogy ki-ki hol tart jelenleg ebben, és ha szükséges átalakítani a folyamatokat úgy, hogy azok tartalmazzák a szükséges garanciákat hasonló helyzetekben.